"Olvasás és ölelkezés leginkább abban hasonlít egymáshoz, hogy a bennük kibomló idő és tér merőben különbözik a mérhető időtől és tértől."
Világokat, virágokat
Isten voltam. Világokat teremtettem.
És ó, boldog voltam! Zuhantam embertelen sziklák felett, fürödtem a türkisznek mélységeiben. Vízesések alatt mélyekbe torkolló járatot nyitottam. Házikót lebegő rögökre, fülönfüggő hágcsókra raktam. Ajtaját tátva hagyva szálltam tovább gigász sólyom légi erején. Rohantunk, suhantuk, úsztunk az égen, éterlubickáló, légfürdőző halak. Világnyi lovon léptettem kicsiny testem. Szemem legeltettem, táltosom fürdettem, míg szárnya nőtt és heveredve ujjamra szállt. Fűszál a szájsarokba, térden átvetett láb, csillogi, vigyorgó szemesbogár.
(…)
Bird Dance
By Ran Acyl
I can dance, I´ll fly into the brightest light of the sky.
Twisted wind underneath my arms, burned frost is kissing my skin. Spin around, spin around, just spin around.
All the worry, all the pain toss them away and let the music claim my heart.
Higher and higher, I get much higher and dance on clouds, on frigid air just anywhere.
Dance with myself and dance with the birds.
(…)
Homeway
A Homeway besuhant az állomásra, de a remegő sínek már azelőtt jelezték az érkezését, hogy feltűnt volna a horizonton. A szél olyan elszántan száguldott a koromfekete vonat mellett, mintha a csavarokat akarná kipattintani az illesztékekből. A hangszórókból méhzümmögés-hangú géphölgy hangja csendült fel:
– Homeway! Az Oslóba továbbinduló gyorsvonat hamarosan megérkezik, a hetedik vágány mellett kérjük, vigyázzanak!
Ed Elsker hátralépett a fehér záróvonalról, amikor a Homeway elhúzott mellette. A vonat mellet kavargó szél megragadta a férfi kabátját, és a szegélyénél fogva a nyaka köré tekerte. A fékek a sínekhez nyomódtak, a vonat fémes csikorgással megállt.
A mesterséges intelligencia büntetőjogi felelőssége
Szerző: Zsebők Dávid
A 21. században az emberek többségének határozott elképzelései vannak a mesterséges intelligencia jelentésével és megjelenésével kapcsolatban, valamint annak szerepével a modernizált világban, köszönhetően leginkább az elmúlt évtizedek film és irodalmi aktivitásának a témában. Éppen ezért ennyire fontos pontosan tisztázni azt, mit is értünk mesterséges intelligencia címszó alatt, hiszen a sci-fi műfajban kialakult kép, és az ott tapasztalt megjelenése igencsak félrevezető.
(…)
Vergiss mich
(von Ran Acyl)
Hanami Tokigawa konnte auch in dieser Nacht nicht schlafen. Der Wind drückte sein finsteres Gesicht gegen die Fensterscheiben. Das Glas war undicht und die kalte Luft, welche ihren Weg ins Zimmer fand, ließ Hanami erschaudern. Sie warf sich den roten Nachtmantel um die Schultern und tappte aus dem Bett. Wenn sie nicht schlafen konnte, dann brachte es auch nichts im Bett zu bleiben. Unruhig wanderte sie im Zimmer herum und fixierte die Tür mit ihrem kalten Blick. Doch so sehr sie es sich auch wünschte, öffnete sie sich nicht. Niemand kam herein gehechtet mit reuevolle Blick und einem Strauß Rosen in der Hand. Sowie in den letzten Nächten auch nicht.
„Fahr doch zur Hölle“, schrie sie in die Stille hinein und warf ihr Tagebuch, welches sie sich von der Kommode schnappte, gegen die Wand. Sie wollte nicht jede Nacht wach bleiben, in der Hoffnung, dass er wiederkäme, nur um enttäuscht ohne Schlaf in den neuen Tag zu starten.
Homeway
(von Ran Acyl)
Als der Homeway in den Bahnhof einfuhr, kündigten die bebenden Gleise seine Ankunft an, noch ehe er am Horizont zu erkennen war. Durch die Windböen preschte die pechschwarze Eisenbahn mit solch einer Geschwindigkeit, dass die Schrauben aus den Fugen herausspringen drohten. Die mechanische Stimme der Durchsagedame trällerte durch die Lautsprecher, nachdem ein lauter Dong erklungen war:
„Bitte halten Sie Abstand auf Gleis 7. Der Schnellzug „Homeway“ nach Oslo wird in Kürze einfahren.“
Ed Elsker trat einen Schritt von der weißen Markierung auf dem Boden weg, als auch schon der Homeway einfuhr. Seine Schnelligkeit zerschnitt die Luft, die Ed Elskers Mantel am Saum packte und ihm ihn um die Ohren wirbelte. Die Bremsen drückten sich gegen die Schienen und der Zug blieb mit einem metallenen Quietschen stehen.
(…)