Hiányod undok, lila bogár,
minduntalan az arcomra száll,
arcomra száll, szívemre száll,
undok, gyönyörű, lila bogár
"Hitvány egy emlékezet az olyan, amelyik csak visszafelé működik - jegyezte meg a Királynő"
Isten voltam. Világokat teremtettem.
És ó, boldog voltam! Zuhantam embertelen sziklák felett, fürödtem a türkisznek mélységeiben. Vízesések alatt mélyekbe torkolló járatot nyitottam. Házikót lebegő rögökre, fülönfüggő hágcsókra raktam. Ajtaját tátva hagyva szálltam tovább gigász sólyom légi erején. Rohantunk, suhantuk, úsztunk az égen, éterlubickáló, légfürdőző halak. Világnyi lovon léptettem kicsiny testem. Szemem legeltettem, táltosom fürdettem, míg szárnya nőtt és heveredve ujjamra szállt. Fűszál a szájsarokba, térden átvetett láb, csillogi, vigyorgó szemesbogár.
(…)
A Lélekmérnökség a Squingers Főparancsnokságnak a TENYÉSZTÉS gyakorlatával, a Ribizli és más fajok működési mechanizmusaival foglalkozó és azokat szabályozó intézménye.
Részlegei:
I. A Mennyország
A Mennyország a Lélekmérnökség azon osztálya, ahol a CIVILIZÁCIÓS SZENTHÁROMSÁGban töretlenül hívő Ribizlikre váró jutalmakat fejlesztik és tesztelik. A mennyországot a Ribizli számára reklámokban tesszük elérhetővé.
II. A Pokol
A Pokol a Lélekmérnökség azon osztálya, ahol a Ribizlikre kirótt BÜNTETÉSeket fejlesztik és tesztelik.
Ősz mos sziklát, füvet, fát,
csikk lebeg,
vízüveg hamutál.
Szempillán gunnyasztó porszem a halál.
By Ran Acyl
I can dance, I´ll fly into the brightest light of the sky.
Twisted wind underneath my arms, burned frost is kissing my skin. Spin around, spin around, just spin around.
All the worry, all the pain toss them away and let the music claim my heart.
Higher and higher, I get much higher and dance on clouds, on frigid air just anywhere.
Dance with myself and dance with the birds.
(…)
Ebben a pillanatban
már nem te vagy.
Vagy még,
de már nem vagy te.
Ez álmaid teste.
Kezdettől ismered
utolsó percedet.
(Részlet a Nagy Ribizli Lexikonból)
A SQUING-HATÁS megbízható mutatója, ha egy nyelvben kialakul a birtokos eset. A végtelenbe nyúló ENERGIAszálak világában élők értelemszerűen nem lehetnek semminek a ”tulajdonában” – egyszerűen nincs értelme a kifejezésnek. Mit jelent az, hogy az ”én belső csendem”? A ”te szarvasod”? Az ”ő álmodása”?
A squnig-hatás legerősebben a személyek birtoklási illúziójában jelenik meg: a Ribizlinek van ”párja” – de ez a birtoklás igazi squing-érzés, a LÉLEKMÉRNÖKSÉG remeklése, valójában nem létező érzés alapvetővé tétele.
(…)
A Homeway besuhant az állomásra, de a remegő sínek már azelőtt jelezték az érkezését, hogy feltűnt volna a horizonton. A szél olyan elszántan száguldott a koromfekete vonat mellett, mintha a csavarokat akarná kipattintani az illesztékekből. A hangszórókból méhzümmögés-hangú géphölgy hangja csendült fel:
– Homeway! Az Oslóba továbbinduló gyorsvonat hamarosan megérkezik, a hetedik vágány mellett kérjük, vigyázzanak!
Ed Elsker hátralépett a fehér záróvonalról, amikor a Homeway elhúzott mellette. A vonat mellet kavargó szél megragadta a férfi kabátját, és a szegélyénél fogva a nyaka köré tekerte. A fékek a sínekhez nyomódtak, a vonat fémes csikorgással megállt.
Hiányod undok, lila bogár,
minduntalan az arcomra száll,
arcomra száll, szívemre száll,
undok, gyönyörű, lila bogár
Szerző: Zsebők Dávid
A 21. században az emberek többségének határozott elképzelései vannak a mesterséges intelligencia jelentésével és megjelenésével kapcsolatban, valamint annak szerepével a modernizált világban, köszönhetően leginkább az elmúlt évtizedek film és irodalmi aktivitásának a témában. Éppen ezért ennyire fontos pontosan tisztázni azt, mit is értünk mesterséges intelligencia címszó alatt, hiszen a sci-fi műfajban kialakult kép, és az ott tapasztalt megjelenése igencsak félrevezető.
(…)
1. ÉBREN, MOST
Úristen, micsoda tömeg közepén vagyok már megint. És ez a zaj. És az ugyanolyan reggel mindig. Vagy délután… mindegy is, mindig ilyen fáradt vagyok. Szemhéjaimban olvadt, hűvös arany. Valahogy sosem tudom kipihenni magam, valahol napról-napra szivárog el az erőm, a kedvem, az életem. Jó, egyszer láttam a boldogságot én is, a Tinderen. Szőke volt, ha jól emlékszem, jobbra húzott, aztán el.
Mindegy, viszont álmodtam valamit.
2. AZ ELSŐ ÁLOMBAN, HAJNALBAN
Egy megállóban álltam. (…)
– Szaporodjanak, sokasodjanak, és töltsék be a földet! Féljen és rettegjen tőlük minden földi állat és minden égi madár, kezükbe adod őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen az ő eledelük – ezt akartad, nemdebár? – kérdezi Istentől a pultos, akinek a Kozmi név van a vállára tetoválva.
– Ez volt szigorú parancsom.
– Hát, ezt túlteljesítették – mondja halkan a pultos. – És most?
(Nagy Ribizli Lexikon)
Ha a Nyájas Olvasó alapvetően egyetért a Lexikon logikájával, akkor az a szócikk, amelyik ellenkezést vált ki belőle, az vagy nem illeszkedik a lexikon logikájába, vagy a Nyájas Olvasó MÉK-határát mutatja meg.
(von Ran Acyl)
Hanami Tokigawa konnte auch in dieser Nacht nicht schlafen. Der Wind drückte sein finsteres Gesicht gegen die Fensterscheiben. Das Glas war undicht und die kalte Luft, welche ihren Weg ins Zimmer fand, ließ Hanami erschaudern. Sie warf sich den roten Nachtmantel um die Schultern und tappte aus dem Bett. Wenn sie nicht schlafen konnte, dann brachte es auch nichts im Bett zu bleiben. Unruhig wanderte sie im Zimmer herum und fixierte die Tür mit ihrem kalten Blick. Doch so sehr sie es sich auch wünschte, öffnete sie sich nicht. Niemand kam herein gehechtet mit reuevolle Blick und einem Strauß Rosen in der Hand. Sowie in den letzten Nächten auch nicht.
„Fahr doch zur Hölle“, schrie sie in die Stille hinein und warf ihr Tagebuch, welches sie sich von der Kommode schnappte, gegen die Wand. Sie wollte nicht jede Nacht wach bleiben, in der Hoffnung, dass er wiederkäme, nur um enttäuscht ohne Schlaf in den neuen Tag zu starten.
(von Ran Acyl)
Als der Homeway in den Bahnhof einfuhr, kündigten die bebenden Gleise seine Ankunft an, noch ehe er am Horizont zu erkennen war. Durch die Windböen preschte die pechschwarze Eisenbahn mit solch einer Geschwindigkeit, dass die Schrauben aus den Fugen herausspringen drohten. Die mechanische Stimme der Durchsagedame trällerte durch die Lautsprecher, nachdem ein lauter Dong erklungen war:
„Bitte halten Sie Abstand auf Gleis 7. Der Schnellzug „Homeway“ nach Oslo wird in Kürze einfahren.“
Ed Elsker trat einen Schritt von der weißen Markierung auf dem Boden weg, als auch schon der Homeway einfuhr. Seine Schnelligkeit zerschnitt die Luft, die Ed Elskers Mantel am Saum packte und ihm ihn um die Ohren wirbelte. Die Bremsen drückten sich gegen die Schienen und der Zug blieb mit einem metallenen Quietschen stehen.
(…)
(Nagy Ribizli Lexikon)
Elhitettük a Ribizlivel, hogy elég kiállnia egy zöld domboldalra, szembenézve a délutáni napfénnyel, hagyni, hogy a szellő meglebbentse a haját, és nyugodtan, zavaró érzelmektől mentesen, a MINDEN RENDBEN VAN érzést mélységesen átélve, a béke jeléül felemelje jobb kezét és intsen.
A Ribizli a Winnetou-zással abba az illúzióba ringatja magát hogy ő már LÁZADÓ, túl van minden bonyodalmon, réges rég megoldott minden problémát, ég és föld között lebeg, és sajnálkozva néz azokra, akik megpróbálják valódi harccal egyenként kikapcsolni a Mantraközpontban lévő negatív mantrákat. Hiszen ő Winnetou, aki már mindenek felett áll. LÉLEKMÉRNÖKSÉGünk meghatottan szemléli eme tökéletes teremtményét.
A pultos fáradtan ül a pult mögött megbújó apró hokedlin, poharat töröl lankadatlanul, mintha a fényesség maximumát keresné, és magában motyog:
– Most tegnap van vagy holnap? Mondhatjátok, hogy most ma van, de az is csak egy vélemény, idővel könnyen cáfolható. Most mikor van? Mikor van most? Kinek a parancsára fejezték le a kost? Foglya-e a szerelem az időnek? Parancsolhat-e a szépség ennek a nőnek?
(Nagy Ribizli Lexikon)
A Nagy Ribizli Lexikon egyetlen gondolat unos-untalanig való ismétlése: ”Az vagy, amit cselekszel.”
A Nagy Ribizli Lexikon egyetlen gondolat unos-untalanig való ismétlése: ”Ha nem akarsz tenyésztett egyed maradni, akkor figyelj és ne légy ostoba!”
A Nagy Ribizli Lexikon olvasása közben újra és újra elismételt gondolat: ”Nem vagyok Ribizli, nem vagyok Ribizli, ááááá!!!”
A Homo sapiens (aka: Ribizli), hála LÉLEKMÉRNÖKSÉGünk zsenialitásának, már csak négyféle gondolatot fejez ki sok nyelven és sokféle mondat formájában.
1. „Elismerem, hogy fontos vagy, azért, hogy te is ismerd el, hogy én fontos vagyok.
2. „Aggódom valami miatt.
3. „Akarok valamit.
4. „Amit _én_ ismerek, az a valóság.”
Above the ground
There was brilliant boredom
There was a lazy, bright kingdom,
where all broken boats hide
There are boys who never cry
There is a shabby heart brightener
There are empty rooms of the mind
There is a gold dragon carpet
There are two wooden chair
The future whispers about your hair
The future whispers about some bell
The future whispers about the past
(…)
Don`t go while I stay
I watched too many people leave to bear one more gone
It’s pain, “It is life.” Hard to believe, who did survive?
Ashes in the sky. Short days and long, long nights.
One day it’s gonna be alright, the present will be the past after tonight
And when I see your face, I remember all the reasons to stand here.
You can’t breathe, you can´t live in the perfect shape nature gives.
We gonna fight, we gonna scream until they see
(…)
Az Isten ezt a nőt épp abban a bárban ismerte meg, ahol a pultos – épp most – üvegeket rak el. A nő, ő itt, megfelelő kérdésért ment abba a bárba, ahol aztán Istent találta.
Isten nem néz rá, a nő pedig feláll hamar. A pultos azt mondja, fizetni ráér később is, csak keresse a kérdését. Amúgy most vár rá egy koncert, egy halál, egy kanyar.
A nő távozik, Isten pedig azt mondja:
– A legjobb kérdés, ami találhat, ez: Én? Most? Itt? Vagyok?
– Hallod, te lány – kiált a pultos a lány után, de már hiába -, itt van Isten kérdése, úgyhogy gyanakodj, gyanakodj!
(Nagy Ribizli Lexikon)
A SQUINGERSEK NEMES FAJA a Homo sapienst előszerettel hívja „Ribizlinek”, mert ez a szó hűen kifejezi e faj jelentéktelenségét, tehetetlenségét, ostobaságát, vagyis azt, hogy könnyű préda. De a tenyésztett Homo sapiens sok tekintetben inkább egy Öntudattal bíró állathoz hasonlít. „Könnyű prédaságát” a Ribizli az ÁLMODÁSI FIGYELMÉvel olykor meg is láthatja, és pozitívan (sors, ISTEN ), vagy negatívan (végzet, „a Gonosz”) érzékeli. A NAGY RIBIZLI LEXIKON olvasói között sokszor felmerül a kérdés, vajon miért éppen a Ribizli elnevezést kapta a Homo sapiens a Squingersek Nemes Fajától.
(…)
A Kozmosz finoman diszkrét, mint egy fáradt, kiégett pultos.
– Tölthetek egy téridőből mixelt koktél, finom kvantumhabbal? – kérdezi most.
Isten csak legyint.
– Eleget ittam. Nem olyan fontos. Viszont… valahonnan én ismerem ezt a nőt, aki itt énekel.
– Hát persze – mondja a pultos. – Jó lány. Térről és időről már gondoskodtam, de kéne neki egy kis közönség is, hogy megmutathassa magát.
Isten a homlokát ráncolja.
– Ja, aha… igazad lehet. Jó, hát akkor legyen evolúció! – kiált Isten és letérdepel.
A végén a világ vers lesz majd,
minden szó édes napfény lesz majd,
minden rím csendes holdfény lesz majd,
minden lüktetés csillagokból lesz majd,
minden írásjel költők éhe lesz majd,
minden ékezet szerelem lesz majd,
minden csönd belőlem lesz majd.
Evermore
A woman gives birth, a baby cries
Evermore
A soldier kills, a soldier dies
Evermore
The nonchalant cosmos
beats the Death Drum.
Evermore
Silver schnorr
Closed door
In the core
Eyesore
Just soar
Death roar
(…)
Egy beteg ember
lázas soraival
mit kezdenék,
mit kezdhetnék?
Fél gerezd hagyma,
krumplipaprikás,
frissen vetett ágy ízét kaptam tőlük.
Még mi mást?
Lelkifurdalást.
Ha hinnék Istenben,
pap lennék biztosan,
ha elég szomorú lenni bírnék,
költenék.
(…)
Volt már:
olyan ég, amit varrnak,
olyan fű, amit szívnak,
olyan szív, amit fűznek,
olyan tűz, amit űznek,
olyan ló, ami vágtat,
olyan hó, ami éget,
olyan öl, ami éltet.
Kéne még:
mézszínű felhőkereszteződés.
Marcipán leltár:
kész vagyok, halál.
Vége a fáradt kérdezgetésnek.
Játsszunk most dobozost, teremtőst,
feketét, fekete istent!
Bújjunk egy alagútba,
faragjunk gyertyát a sziklából, és kevés fényből
építsünk titkos, néma szobákat, termeket,
és teli káddal fürdőszobát.
A sziklából faragjunk gyertyát,
facsarjunk vigaszt, pezsgő áldomást,
és ne gondoljunk egy mosolygó férfira,
akinek szöget vernek
egymásra szorított két lábfejébe.
Jó estét! Örülök, hogy eljöttél ma este. Hogy meghallgatsz engem. Hogy együtt vagyunk itt és most. Együtt vagyunk, és hát – így aztán – szemben állunk egymással. Ideje bemutatkoznunk:
Azt hiszed, őrült vagy?
Én őrültebb vagyok nálad.
Öklömnyi gyémánt vagy?
Én keményebb vagyok nálad.
Azt hiszed, vad vagy?
Én vadabb vagyok nálad.
Herceg, holnap meghalunk mindketten,
nagy szél fúj át minket jégüres tereken.
I’m hypnotised,
mesmerised,
enchanted by the light.
I’m hypnotised,
mesmerised,
enchanted by the dream,
enchanted by the mess.
In the enchanted forest live
blind grasshoppers of the Death.
(…)
Beéli, Bíra, Beste,
a három hold kegyelme,
a három hold hatalma
táncot lop a dalba.
Beéli, Bíra, Beste,
a vajdur lányok teste
hajol mind a fénybe,
fényből varrott égbe.
Beéli, Beéli kiabál,
Beste, Bíra odaszáll,
fényből varrott iszákjukba
beugrik a csalogány.
(..)
majd azon az egy napon, álmomban
amikor egy ruhában nyitsz ajtót
könnyű géz vagy efféle
átlátszó kicsit, libbenő, kerge nő
mintha lenne a ruha maga,
és se alatta se fölötte semmi
csak te
ahogy a Teremtő megteremtett
nekem
nehéz
lenne ezt elhinnem
aztán a konyhában ennél
és egy morzsa
álmomban újra
a melledbe hullna
de Teremtő, hé!
(…)
(cigánymese)
A Jelen mindig jobban tudja,
akárki kóklert bácsivá fújja.
Zenész bácsi, költő bácsi,
segít a kicsit nagyra fújó gádzsi.
A Jelen nagymellű, szőke luvnya,
mindenkinél jobban tudja
az igazat, és csak mondja, mondja,
mondja, kimondja.
A rúzs a száján eltáncolja
a bárkik táncát,
az ész keserves, hajnali lassúját.
„Minket egyformán ver az eső.”
Kopott, kicsi népem,
graffitiként ázunk egy tűzfalon…
I don’t wanna be a dirty slave!
Don’t wanna be an angry slave!
Don’t wanna be a horny slave!
Don’t wanna be a coward slave!
Don’t wanna be the slave of love,
don’t wanna be the slave of God,
don’t wanna be the slave of faith,
don’t wanna be the slave of hate!
I don’t wanna be
But I wanna i wanna be
I wanna i wanna i wanna be
I wanna i wanna i wanna be
I must be the Queen of the Barbarians!
Lazy moles and drunken snails,
crazy dogs and white blind owls…
